A mélyben rejtőző természetes üregeknek és az évszázadok óta a város területén élő ember tevékenységének köszönhetően különleges, több kilométer hosszú barlangrendszer jött létre a budai Várhegy gyomrában. Az úgynevezett nagy labirintus hossza eléri a négy kilométert, s ezen kívül mintegy hatvan – egymástól független – kisebb-nagyobb barlangról és mélypincéről van tudomásunk.

Titkos rejtekhelyek

Felülről lefelé haladva először a lakóházak alatti pinceszintre jutunk, majd onnan mesterséges, vésett lépcsőkön ereszkedhetünk alá a nyolc-tíz méteres mélységben lévő mélypincékbe (vagy „török pincékbe”). Ezek alatt sok helyen további, természetes úton keletkezett barlangok is húzódnak. A pincékből mélyített kutak kitűnő vízszerző helyek, az üregek szellőzését légaknák légaknák segítségével biztosították. A középkori Buda mintegy háromszáz lakóházának 285 „barlangvízből” táplálkozó kútja volt.

A vár alatti barlangok már az ősembernek is hajlékot nyújtottak. Később – különösen a háborúk idején – megnőtt a jelentőségük: titkos raktárakat, állandó vízlelő helyeket és persze remek búvóhelyeket alakítottak ki a rejtett üregekben. A járatokat sokszor tönkre is tették, berobbantották a menekülő emberek, de aztán – hol békés, hol háborús célokra – mindig újjáépítették. Titkos folyosókat vájtak, amelyeken keresztül ki lehetett jutni az ostromlott várból, a mai Hilton Szálloda alatt, a Halászbástya lejtőjén például ügyesen egérutat nyerhetett a titok ismerője.

A turizmus szolgálatában

A háborús hasznosítás után a XX. század utolsó harmadában kulturális kezdeményezések is történtek a barlangrendszer hasznosítására: két ízben barlangmúzeum nyílt, illetve az 1980-as évek elején itt talált otthonra az első magyar panoptikum. A Budavári Labirintus a barlangrendszer legnagyobb, legrendezettebb látogatható szakasza. Nemcsak a történelem iránt érdeklődőknek remek program, hanem a szellemi és ezoterikus kalandok iránt fogékony látogatóknak is. A kiállítások és az installációk történelmünkhöz, világunkhoz és önmagunkhoz fűződő viszonyainkat boncolgatják (személyes, szerelmi, őskori, történelmi, másvilági labirintus stb.), de gyermekek számára is szerveznek izgalmas programokat.

A pincéből

a bor sem hiányozhat

A tavaly megnyílt Királyi Borház és Pincemúzeum csupa-csupa kellemes élményt tartogat. Reneszánsz kori királyi és polgári pincék sorát látogathatjuk végig a létesítményben, amely már a XIV. században is borospinceként működött.

A termekben és a folyosókon kiállítás nyújt történeti áttekintést Magyarország hat borrégiójáról és huszonkét borvidékéről.

Bemutatja a jelentősebb borászatokat, borfajtákat, pezsgőket. Megemlékezik a Budán őshonos középkori szőlőfajtákról (Juhfark, Bálint, Kövérszőlő, Királyszőlő, Piros és Fehér Lisztes) és a borkészítéshez kapcsolódó mesterségekről (pintér, bognár, kádár, szíjgyártó, hordókorcsolyás, kötélverő).

Szemlélteti a budai zsidóság szerepét Magyarország borkereskedelmében, illetve a kóser bor- és pálinkakészítésben, a pincerendszerben ugyanis rituális fürdőt, mikvét is feltártak. Betekintést enged a reneszánsz konyhaművészetbe, különös tekintettel Budavár egykori híres cipókészítőire. Külön bemutatótermet szentel a nagy múltú Törley Pezsgőgyárnak, bemutatja továbbá a magyar pálinkakészítés folyamatát, valamint a magyar borrendek hagyományait, viseletét, relikviáit.A bor-, pezsgő-, pálinkakóstoláson és -vásárlási lehetőségen kívül szakmai rendezvények is emelik a hely kulturális jelentőségét.